...édeskettes hármasban...

Elkezdem a napló irást.

Miért?

Mert társaság hiányában megosztom mindenkivel a napi történéseket.

Ma rosszabb napom van mint eddig bármikor.

Hazajöttem a páromtól reggel és anyám azzal fogadott, hogy már megint ...most éppen a függöny csipődött be az ablakba..nem lehetett kivarázsolni onnan. Nálunk mindig mindennap történnek ilyen "véletlen " dolgok. Eltünnek dolgok...elromlanak dolgok..majd ugyanezek dolgok tök véletlen megjavulnak.

Ez náluk igy megy évek óta!

Na de megpróbálok visszamenni az időbe, mert ez igy elég érthetetlen. Van egy párom..immár öt éve akivel hol együtt vagyunk hol külön. Most épp együtt de még is külön. Ez elég skizofrén dolog de igy van. Öt éve hogy megismertem, azt hittem ő az igaz nagy szerelem ahogy mondani szokás.Hozzánk költözött.../anyámmal éltem mert elváltam/.

Szóval ide költözött és szépen éldegéltünk. Anyám mindig minduntalan fünek-fának hangozztatta..nem szivleli őt...ámbár kereste a társaságát. Hozza ezt, csinálja meg azt, segitsen ebben ...de utálja de mégse!

Engem piszkált mindenért..én voltam a feketebárány. Féltékeny volt a javából. Mindennapi történések voltak, hogy apróságokkal borsot tört az orrom alá. A vadi új járolap eltörött, a körömlakk leesett, fél napig pucoltuk mig felszedtük a kőröl. A virágomat /amit a páromtól kaptam/ merő véletlenül leverte a szél mig nem voltam itthon. Szóval sorolhatnám a mindennap történéseit.

folyt köv.